2014. szeptember 26., péntek

~1.rész~



Sziasztok. Tudom, sokat késtem. Bocsánatot kérek emiatt. Viszont már itt a rész. Jó olvasást!
Szidi



~1.rész~

                                                   
                                       
A folyosón lassan mentem végig, remélve, hogy most nem vesznek észre. Egy pillanatra oldalra néztem. Megláttam őt. Azt aki a puszta jelenlétével feldobja a napomat. Gyorsan elkaptam a tekintetem mikor rám pillantott, majd mentem tovább az osztályterem irányába. Azzal a  tudattal állok meg a terem ajtaja előtt, hogy mikor belépek egyből elkezdenek piszkálni. Sóhajtottam egyet, majd bementem. Az egész terem üres. Furcsa. Ilyenkor már itt szoktak ülni. Még egyszer körbenéztem a teremben, majd leültem a helyemre. Hirtelen  kinyílt a terem ajtaja, majd bejöttek az osztálytársaim. Elmentek a  helyükre, majd csöndben várták az óra kezdetét. Eluralkodott rajtam egy furcsa érzés. Most miért nem piszkálnak?

***

Az egész nap furcsán telt. Nem kaptam beszólásokat, sőt még rám sem néztek. Örültem, hogy legalább egy nap nem piszkál senki. Éppen hazaindultam mikor valaki majdnem fellökött valaki. Nem szóltam semmit, mivel tudtam, direkt csinálja. Mikor hozzám szólt, kicsit meglepődtem.
-Bocsánat.- mondta Josh. Nem kicsit lepődtem meg, mikor bocsánatot kért, mivel ő az az személy aki a legtöbbet piszkál. Nem nagyon szoktam a menőkkel beszélni, mivel ha egy szót is szóltam, elkezdték a piszkálásom.

Amikor megláttam, hogy Josh és Amira beszélgetnek, kicsit dühös lettem. Ez a gyerek nem érti meg, hogy ne menjen Amira közelébe?

2014. augusztus 31., vasárnap

Prológus

Az érzés mikor tudod, hogy a gimiben csak három barátod van. Az érzés mikor a három barátod közül csak egyre számíthatsz igazán. Az érzés mikor a suli menői egész nap piszkálnak. Ha átéltél már ilyet akkor tudod milyenek a napjaim a gimnáziumban. Aki ezt nem élte még át annak segítek. Mikor azt hiszed,végre egy nap amikor nem piszkálnak, akkor tévedtél. Itt minden egyes nap kész pokol. Minden szünetben tűrni kell a beszólásokat, mert hanem tűröd egyből gyengének vagy ítélve. Amikor azt hiszed a tanárok nem fognak szekálni, megint tévedtél. Ebben az iskolában csak azokat ismerik el akik sportolnak és akik a pomponlányok közé tartoznak, a többieket levegőnek  nézik, mondván ˝Aki nem sportol vagy nem szurkol a pompon lányokkal, annak nincsen elismerés!˝ Már sokszor gondolkodtam az iskola váltásról, de  miatta nem tettem...