Sziasztok. Tudom, sokat késtem. Bocsánatot kérek emiatt. Viszont már itt a rész. Jó olvasást!
Szidi
~1.rész~
A folyosón lassan mentem végig, remélve, hogy most nem vesznek észre. Egy pillanatra oldalra néztem. Megláttam őt. Azt aki a puszta jelenlétével feldobja a napomat. Gyorsan elkaptam a tekintetem mikor rám pillantott, majd mentem tovább az osztályterem irányába. Azzal a tudattal állok meg a terem ajtaja előtt, hogy mikor belépek egyből elkezdenek piszkálni. Sóhajtottam egyet, majd bementem. Az egész terem üres. Furcsa. Ilyenkor már itt szoktak ülni. Még egyszer körbenéztem a teremben, majd leültem a helyemre. Hirtelen kinyílt a terem ajtaja, majd bejöttek az osztálytársaim. Elmentek a helyükre, majd csöndben várták az óra kezdetét. Eluralkodott rajtam egy furcsa érzés. Most miért nem piszkálnak?
***
Az egész nap furcsán telt. Nem kaptam beszólásokat, sőt még rám sem néztek. Örültem, hogy legalább egy nap nem piszkál senki. Éppen hazaindultam mikor valaki majdnem fellökött valaki. Nem szóltam semmit, mivel tudtam, direkt csinálja. Mikor hozzám szólt, kicsit meglepődtem.
-Bocsánat.- mondta Josh. Nem kicsit lepődtem meg, mikor bocsánatot kért, mivel ő az az személy aki a legtöbbet piszkál. Nem nagyon szoktam a menőkkel beszélni, mivel ha egy szót is szóltam, elkezdték a piszkálásom.
